Hogyan érkezzen a gyermek az iskolába?

Nincs is olyan szülő, akiben ne lenne egy pici kétség, hogy gyermeke megállja-e majd a helyét belépve az iskola - elsőre talán hatalmasnak tűnő - kapuján, azonban legalább olyan fontos, hogy a csemetéje mellett a szülő is felkészüljön az iskolakezdésre.

Az iskola a szülőnek gyakran hatalmasabb váltás, mint a gyereknek, akinek teljesítménye eleinte tükrözi a szülő teljesítményét, a téren, hogy felkészült-e az iskolára.

A kis nebuló sikere gyakran nem azon múlik, hogy mennyire okos vagy mennyire vág jól az esze az első osztályban, hanem azon, hogy lelkileg meg tud-e érkezni. Habár a legtöbb iskola arra törekszik, hogy eleinte az óvoda folytatása legyen, megkönnyítve ezzel az iskola és az óvoda közti átmenetet, mégis teljesen más szabályrendszer szerint működik. A szülők persze sokszor nem sejthetik, hogy egy ilyen pici gyermekre milyen sok feladat vár azután, hogy belép a tudás birodalmába, eltérően az óvodától. Az iskolába pontosan kell érkezni, nem lehet csak „beesni", hiszen mire becsöngetnek, addigra át kell öltözni, váltócipőt cserélni, kabátot bepakolni egy szűkös szekrénybe a többi táskával együtt. Ki kell pakolni a tankönyveket, a testnevelés ruhát felakasztani, az uzsonnát, az üdítőt megfelelő helyre tenni; és a nehezítés pedig még csak most következik: mindezt teljesen egyedül, legalábbis szeptember első napjait kivéve. Érkezzünk úgy, hogy kapkodás nélkül tudjon majd figyelni a tanító nénire, amikor becsöngetnek, és reggel még néhány szót tudjon váltani a társaival, amivel kissé enyhítheti a megfelelés okozta feszültséget. Ugyanis az iskola egy olyan hely ahol legelsőként találkozhat kisgyermekünk a megfelelés kényszerével. Fontos, hogy tudjon venni egy kis levegőt, az óra kezdete előtt.

Mindenek fölött legfontosabb a sikerélmény. Sikerélmény alatt azonban nem csak az iskolai teljesítményt érthetjük, hanem ezen a téren az otthon közvetítése és következetessége is igen sokat számít.

Elengedhetetlen, hogy egy iskolás gyermek számára megfelelő idő álljon rendelkezésre a nyugodt, pihentető alvásra. Eleinte nagyon fárasztó szokott lenni nekik az iskola és egyes szülők csodálkozni vagy aggódni is szoktak, hogy esténként a megszokottnál korábban lesz kimerült a gyermekük. Az esti és a reggeli készülődést rendszerszerűvé kell tenni.

Nagyon hasznos, ha gyermekünket kulturális programokra visszük. Mindig észrevehető egy ilyen gyermeken, hogy jól tud viselkedni, meg tud ülni, és ami nagyon fontos lesz az iskolában lényegre törően tud érdeklődni, informálódni. Hagyjuk érdeklődni, kérdezni meg kell tanulni, hogy az iskolában majd segítségül tudjon másokat hívni, ezért figyeljünk arra, hogy pontosan és lényegre törően kérdezzen. A gyermek iskolai sikerélményében az otthon támogató közvetítése és a következetessége is igen sokat számít. Ne féljünk biztonságot adó határt meghúzni gyermekünknek! Vértezzük fel magunkat hatalmas türelemmel! Az nyújt majd számára sikerélményt, ha meghallgatjuk őt, és megerősítjük vagy útbaigazítjuk. Dicsérjük meg azért, amiért ügyesebb napról napra, amiért szeretik őt a többiek. Erősítsük abban, ha valamit jól csinál, de ügyeljünk arra, hogy ne bízza el magát. Vegye észre társai sikerét is. Ha pedig valamit nem jól csinál és nincs benne sikere, biztassuk úgy, hogy megkeressük a legkisebb fejlődést is.

Gyakran féltjük gyermekeinket, hogy nehéz lesz a táska, nem fog tudni megülni az iskolapadban. Az iskolában minden típusú gyermek megtalálja a helyét, ha nem motiválatlan. (Mitől lesz a gyermek motiválatlan? A fenti indokok hiánya miatt.) Először is azt kell látnia gyermekünknek - még ha nincs is úgy - a szülő egyetért a tanító nénivel, soha nem hallhatja az ellenkezőjét. Ne legyen ellenérzésünk, ha megkérjük a tanító nénit segíteni fog, igaz ez a legapróbbnak tűnő akadályra is. Támogassuk őt abban, hogy őszintén, de a lényeget megtartva beszámolunk gyermekeink érzéseiről, viselkedéséről. Mindeközben ne felejtsük el, hogy sokszor a szülő félelme, aggodalma és gátjai hatnak ki gyermekére, aki ténykedne önállóan, de a ráható szülői aggodalom megakadályozza, hogy fesztelenül cselekedjen.

Az iskola egy nagy váltás a gyerekek életében ezért alapvető, hogy ez idő tájt minden stabil legyen körülöttük és támogassuk abban, hogy serény legyen, örömét lelje benne.

Figyeljük a rezdüléseit, mit és hogyan mesél, és egyáltalán mesél-e, miben leli kedvét, de mindig biztassuk és alapozzunk a dicséretben a már elért legkisebb eredményére. Elegendő csak annyi, hogy ma milyen gyorsan öltöztél fel, ezzel sokat segítettél nekem, már igazán nagy vagy.

Itt lép be a nevelés terén alkalmazott elengedhetetlen fogalom a következetesség. Erre az időszakra már ki kell alakuljon egy bizonyos rendszer a gyermekünk életében, mert bizony az iskolák próbálnak mindenféle profilnak megfelelni lehetőségükhöz mérten és a sok tevékenység igen nehéz időbeosztást igényel; ezért a legjobb pedagógusok mellett is feszesnek érezhető a tempó az óvodához képest. Ha együtt tud dolgozni a gyermek, a szülő és a pedagógus, akkor a sikerélmény sem marad el senki részéről. Ezért az esti közös bepakolás, a ceruzahegyezés, a könyvek füzetek rendezése, a rajzos órarend közös áttekintése mind része kell legyen minden egyes(!) napnak. Ez gyakran egy más típusú időbeosztást követel a szülőtől, amely szokást nemcsak az iskolakezdés elején, de később is hasznos megtartani, majd ellenőrzés mellett önállóvá tenni a későbbi évfolyamokon.
Ilyen és hasonló a szokásrendszert már az iskolába lépés előtt érdemes kialakítani a gyermekben. A szeptembert megelőző hónapokban egyre önállóbban öltözzön, kösse a cipőjét, ügyeljen a dolgaira, tartson rendet a játékai és ruhái között, vagy legalább próbálkozzon. Rendszeresítsünk gyermekeinknek apróbb elfoglaltságokat, amely feladattudatukat, feladattartásukat segíti. Gyúrjunk együtt, vagy tegyen bármit, hogy használja a kis kezét, mert az írás eleinte zavaró érzés lehet a görcsös kis kezeknek, és ha lemarad nehezebb lesz visszahozni a kedvét. Meséljünk neki esténként; a belső kép sokat segít majd neki az olvasásban, tanulásban. A betűkre, számokra egyelőre nem lesz szüksége. Ha érdekli elégítsük ki természetes kíváncsiságát, de ne tanítsuk abból a célból, hogy többet tudjon, mint ami szükséges. Nagyon fontos, hogy szociálisan korának megfelelően érett legyen, kialakult szokása legyen a kézmosás, az ivás, a helyes étkezés.

Amikor eljön a szeptember próbáljon meg ő bepakolni. Szülőként természetesen mondjuk neki eleinte, hogy mit, de ő tegye be a táskába, hogy érezze, hogy az ő feladata, de ott van vele a biztonság. Mindezt azért, hogy mindig jelen legyen, azzal is tanulja a tantárgyakat. Az iskolában, pedig majd amikor elő kell venni egy füzetet vagy könyvet nem fog lemaradni.

Mindezek után az meg már csak megbeszélés kérdése, hogy ki cipeli majd az iskolatáskát.